Gépész ( hangoskönyv )

Fülledt nyári szombat délután. Tengerkék ég, égszínkék tenger. Lustán nyújtózik 

a fövenypart a halkan surrogó, elhaló hullámokba… De ezen a napsütötte francia 

tengerparton, ezen az egyre keskenyedő földsávon francia és angol katonák tízezrei 

várják szívszorongva a behajózást, az élet lehetőségét. Előttük a tenger, mögöttük 

a közeledő német hadsereg, felettük a horogkeresztes bombázók: Dunkerque, 1940 júniusa. 

Ebből a tehetetlen várakozásból ki akar törni egy francia katona, és két nap alatt 

megjárja a poklot, megpróbál mindent, csak hogy tovább élhessen… Tiszta szerkezet, 

sodró lendület, lüktető izgalom, mélységes emberiesség teszi felejthetetlenné a 2004-ben 

elhunyt Robert Merle Goncourt-díjas regényének megrázóan hiteles mondanivalóját.

 A történet Las Piedrasban kezdődik, egy eldugott kisvárosban valahol Közép-Amerikában. A törvény elől menekülő bűnözők, 

     kalandorok, rejtői keménylegények gyűjtőhelye ez, ahova csak pár dollár kell, hogy az ember bejuthasson, de több ezer, 

     ha élve ki akar jutni.A sok léhűtő pedig hamar megunja a várost, ahol ha nem a malária végez az emberrel, akkor pókcsípés, 

     kiszáradás vagy ezer más, állandóan leselkedő veszély…

     Mario és Jo magabiztos gazfickók, de a kemény, férfias tartás álcája mögött ők is csak egyet szeretnének: mihamarabb eltűnni 

     Las Piedrasból. A helyi olajcég életveszélyes munkája épp kapóra jön nekik: ötszáz kilométerrel odébb felrobbant egy olajkút, 

     és csak több tonna folyékony nitroglicerinnel lehet megállítani a tüzet. Aki teljesíti a küldetést, gazdag jutalomban részesül.

     Gyors vizsga után négy embert választanak ki a feladatra, hogy két teherautóban, egymástól félórányi távolságra elszállítsák 

     a robbanóanyagot a kijelölt helyre. Úttalan utakon kell haladniuk, rendkívül

     lassan, annak fojtogató tudatában, hogy a legkisebb zökkenés is a halálukat okozhatja.

     Az egy teljes napig tartó úton akadályok és nehézségek teljes sora várja őket, miközben mindnyájan levedlik hétköznapi maszkjukat, 

     és legbensőbb valójuk kerül a felszínre…

     A félelem bére időtálló, megunhatatlan mestermű.

El ​tudnak Önök képzelni egy magyarórát, ahol ételrecepteket énekelnek a gyerekek? 

Ahol zeneművé komponálják az irlandi ürügulyást meg a reggeli kolbászos rántottát? 

Nem ahhoz kellene inkább ragaszkodni, hogy mindennap hozzák magukkal a tankönyvüket, 

annak érdekében, hogy a mélyebb jelentésekre vadásszanak, azok után kutakodjanak? 

Ha eddig nem tudták volna elképzelni ezt, Frank McCourt könyve nyomán akár még kedvet 

is kaphatnak hozzá, hogy kipróbálják.

Az eredmény ugyanis lenyűgöző, s nemcsak azért, mert senki nem marad éhes az óra végén. 

Az ír származású Frank McCourt 66 éves volt, amikor megírta első regényét, amely rövid 

idő alatt hatalmas világsiker lett, sőt film is készült belőle. A gyermekkoráról szóló 

Angyal a lépcsőn című első kötetet három év múlva követte a De!, az Amerikába való 

beilleszkedés regénye, amely szintén nagy visszhangot váltott ki világszerte.

A tanárember című önéletrajzi művében McCourt finom eleganciával és fergeteges humorral 

eleveníti fel azokat az eseményeket, amelyek a tanítás közben őt és tanítványait érték, 

s amelyek mindannyiuk számára életre szólóak maradtak. McCourt tanári módszerei finomak, 

irigylésre és követésre méltók, legyen az iskola és az osztály bárhol a világon. McCourt 

szerint a középiskolai tanár egyszerre jutasi őrmester, rabbi, váll (amelyre a diák 

ráborulhat, hogy kisírja magát), fegyelmező erő, énekes, másodrangú tudós, irodai 

adminisztrátor, bíró, bohóc, tanácsadó, divatdiktátor, karmester, sztepptáncos, kollaboráns, 

tökfej, pszichológus, sőt az utolsó csepp a pohárban.

Pedagógusok számára McCourt könyve kifejezetten kötelező olvasmány!

Ja – annyi mint nyolc, ku – kilenc, za – három, jakuza tehát összesen húsz. 

Húsz a vesztő szám a hanafudában, a jakuzák hagyományos kártyajátékában, 

mely a mi huszonegyezésünkre emlékeztet. A jakuzák ősapját Banzuin Chobeinek 

hívták. Négyszáz esztendővel a mai Tokió helyén álló Edo halászfaluban élt, 

és rablóbandájával a helybeli gazdag polgárokat védelmezte más rablóktól, 

természetesen busás összeg fejében. A jakuzaromantika azóta is él, holott 

mára már a jakuzák klánjai Japán gazdasági életét behálózó, példátlan hatalmú 

és létszámú szervezetté fejlődtek. A gengszterek, a maffiához hasonlóan, 

szigorú hierarchiában élő nagycsaládokba szerveződnek, élükön az ojabunnal, 

az „apával”. Az ő „fiai” a kobunok, akik törhetetlen hűségük jeléül bal kezük 

levágott kisujjával ajándékozzák meg főnöküket. Kőkemény üzleti érdekek körül 

forog a klánok kegyetlen küzdelme ebben a könyvben, sok vérrel és sok izgalommal.

A neon nem égett. A motel koromsötét. A lány lecsavarta a gyújtást és csak várt. 

Most már hallotta az esőcseppek monoton dobolását, mögötte pedig mintha sóhajtozott 

volna a szél. Sötétség vette körül; mintha falként magasodott volna fel minden oldalról. 

S ő egymagában ül a sötétben. Ez a pénz nem segíthet rajta és Sam mit tehet? Persze, 

hát rosszfelé fordult; idegen útra. Megásta a saját sírját, most aztán belefekhet. 

De hát miért is gondol ilyesmire? Nem sír az, hanem ágy. Még mindig ez jár a 

fejében – „nem sír az, hanem ágy” – amikor hatalmas árnyék tornyosult fel a sötétben, 

majd lassan kinyiotta a kocsi ajtaját.

Az arany, a vér és a szerelem buja pompájú regénye Pizzaro és a spanyol konkvisztádorok 

korába viszi el az olvasót. Dél-Amerikában az aranyország hírének varázslata ejti meg 

egy fiatal spanyol vitéz lelkét. A mohó aranyláz miatt egész Peru vérözönbe fúl, 

csak a főhős menekül meg: a Napisten egyik szolgáló szűzébe szeret bele. A kalandirodalom 

egyik legművészibb alkotása a regény.

„Hallottam ​a média falon, hogy mi történt veletek. – csacsogott Nixana. – Láttam a roncsokat. 

Láttam a mentést. Hihetetlen, hogy egyben vagytok. Aggódtam érted nagyon. Meglátogattalak 

volna azonnal, de egy hatalmas felfedezés küszöbén vagyunk és nem tudtam elszakadni a melóból. 

Nem mondhatok róla túl sokat, de szerintem megtaláltuk az első idegen fajt. – mondta széles 

mosollyal. Tobion meghökkent. Mindig reménykedett benne, hogy léteznek más civilizált fajok is, 

és még az ő életében megtörténik a kapcsolatfelvétel, de most, hogy Nixana ezt mondta, valahogy 

olyan hihetetlennek tűnt.” Hogyan élhetnek egy távoli világ lakói? Szerethetnek? Örülhetnek? 

Félhetnek? Szenvedhetnek? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Sáfár Sándor új regénye, melyben 

a főhős, Tobion Forranti kapitány életébe kaphatunk betekintést. Tanúi lehetünk, ahogy másokért 

teszi kockára az életét. Megismerhetjük tudós énjét. Megtapasztalhatjuk amikor csalódott. Vele 

örülhetünk amikor boldog. Vele sírhatunk amikor szomorú… Határozottan végigolvasható, visz a 

történet. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kikapcsolódást nyújtson. 

Izgalmas, fordulatos. Az írója pedig látszik, hogy otthon van a csillagok között. – Nemec Mariann, író –

A regény – mely az Alapítvány és Birodalom-ciklus szerves része- az űrjárók és telepesek évszázados 

múltú konfliktusáról szól. Az űrjáró világ – lassú pusztulásának elkerülése érdekében – a legfőbb 

telepesbolygó, a Föld elpusztítására tör. Kelden Amadiro, a Robotikai Intézet vezetője két 

társával – személyes bosszútól is vezérelve – kiterveli a Föld kérge alatti sugárzó ércek emanálását. 

Azonban nem számolnak Lady Gladia két kivételes képességű robotjával: az emberi gondolatot telepatikusan 

érzékelő és befolyásoló Giskardnak, és az egyetlen humanodi robotnak, R. Daneel Olivaw-nak sikerül 

logikai úton felderítenük a Föld ellen készülő támadást, s megpróbálják megakadályozni annak végrehajtását… 

A regény másik szála Gladia története. A Solariáról Aurórára menekült űrjárónoő a Solaria titkainak 

felderítésekor kapcsolatba kerül egykori szerelme, a földlakó Elijah Baley leszármazottjával. 

A telepesvilágban élő Baley kapitány ráveszi Gladiát, vegyen részt a Solariára indított expedícióban. 

A kapitány számításai helyesnek bizonyulnak, mert az űrhajó csak a nő és két robotja közreműködésének 

köszönhetően menekül meg a solariai csapdából. Az asszony kezdetben nehezen viseli el a földi emberek 

életét, a zsúfoltságot, a zajt, az emberek közelségét, bizalmaskodását, amely a robotjaitól körülvett, 

elszigeteltségben élő űrjáróknál szokatlan és viszolyogtató. Lassanként azonban Gladia és a kapitány 

közel kerülnek egymáshoz, és Gladia a férfiért még a földi élet kényelmetlenségeit is vállalja. Eddigi 

hosszú és eseménytelen űrjáró életének a szerelem, valamint a telepes és űrjáró világok összebékítéséért 

való együttmunkálkodás új értelmet ad. Ám sem Gladia, sem Baley kapitány nem sejti, hogy a két robot, 

Giskard és Daneel miképp is fáradozik az emberiség jövőjéért…

Baley ​nyomozó a Földről érkezett a Hajnal bolygóra, hogy kiderítse egy 

rejtélyes gyilkosság okait, és bebizonyítsa dr. Fastolfe ártatlanságát. 

De valóban gyilkosságnak számít-e egy ember formájú robot megrongálása? 

Kinek állhatott érdekében, hogy megsemmisítse? Egyáltalán ki tehette, 

ha a gyanúsított is azt hiszi, rajta kívül senkinek sem lett volna erre módja, 

s mi több, tehetsége. Az ember formájú robot meggyilkolása mögött olyan hatalmi 

harc áll, mely nemcsak Baley nyomozó karrierjét, de a túlnépesedett Föld sorsát 

is meghatározhatja. Hiszen nem mindegy, hogy emberek vagy ember formájú robotok 

lesznek-e az új telepesek a Világegyetemben. Ennek eldöntése új reményt adhat a 

Földnek, de ez okozhatja végzetét is. Végül a bűnügyi történetek szabályainak 

megfelelően Fastolfe tisztázódik a vád alól, és remélhetőleg a Föld is megmenekül 

a katasztrófától. Az Asimov-sorozat negyedik darabja ez a könyv, amelyben az izgalmas 

bűnügy mellett egy furcsa szerelem történetével is megismerkedhet az olvasó.

Két tudós között elmérgesedik a helyzet egy találmány miatt.

Mindkettő sajátjának tekinti. 

R. Daniel felkéri Baleyt derítse ki az igazságot.