Gépész ( hangoskönyv )

Jazz ​Bashara bűnöző.

Vagy valami olyasmi. Az élet ugyanis elég kemény Artemisen, a Hold első és 

egyetlen városában, hacsak nem vagy gazdag turista vagy excentrikus milliárdos. 

Némi ártalmatlan, de tiltott áru becsempészése nem eget verő bűn, ugyebár? Főleg, 

ha különböző adósságokat kell törlesztened, mivel a hordári munkádért kapott 

fizetés a lakbért is alig fedezi.

A dolgok akkor kezdenek megváltozni, amikor Jazznek páratlan lehetősége adódik a 

tökéletes bűntény elkövetésére, amely akkora nyereséggel kecsegtet, hogy képtelenség 

lenne visszautasítani. A lehetetlen végrehajtása azonban még csak a kezdet: ráébred, 

hogy egyenesen egy összeesküvés kellős közepébe csöppent, amelynek célja nem kevesebb, 

mint átvenni a hatalmat egész Artemis fölött.

Ha pedig túl akarja élni, bele kell mennie élete legbrutálisabb játszmájába, olyan tétekkel, 

melyek már egyáltalán nincsenek az ínyére.

A ​Tóték című kisregény – az Egyperces novellák mellett – Örkény István (1912-1979) legismertebb és legjellegzetesebb műve. 

A könyv alakban először 1967-ben megjelent rövid, alig százoldalas írásban a szerző az abszurd és a groteszk csúcsait 

ostromolja – nem véletlen, hogy a kisregény, illetve az abból készült színpadi adaptáció nem egy mondata szállóigévé vált. 

("Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?") Igaz, ez nem egyedül Örkény érdeme, hiszen a történet alapján Latinovits Zoltán és 

Sinkovits Imre főszereplésével készült, Isten hozta, őrnagy úr című, 1969-es Fábri Zoltán-film nagyban hozzájárult ahhoz, 

hogy Tótékat az egész ország megismerje. A Tóték drámaváltozatát nagy sikerrel játszották külföldön is, többek között 

franciául is bemutatták, s az előadás 1971-ben Párizsban elnyerte a Fekete Humor Nagydíját. Kétségtelen, hogy Örkény e 

remekműve meg is érdemelte ezt a díjat, hiszen benne olyan mondatok követik egymást, mint ez: „Kedves Mariska, ha esetleg 

egy pópának öltözött öregasszony lépes mézet akarna sóra cserélni, legyen szíves, lövesse főbe.” vagy ez: „Még senki se 

szökött meg azért, mert szájában (kizárólag elővigyázatossági okokból) egy zseblámpát tartott.”

Hernán, a bolond, beszélő tehénnel

találkozik a kukoricásban a Grófnő

kastélyában tombolni kezd egy kísértet,

Lennon megtalálja a koponyát a falban, a

kis, szürke öregasszony fára mászik,

hogy megölje a gyilkosokat, a professzor

szerelmét elrabolják, a háttérben kitörni

készül az Arenal vulkán, s mindenütt ott

leselkednek a "kicsik".

A tizenhárom kristálykoponyának az

Arenalhoz kell érnie, hogy megmentse a

Földet a nagy katasztrófától.

Eusebio Escobar meghökkentő felfedezést tesz a Harcosok Temploma alatt, a jaguáremberek megölik Fabiót, 

Kevin Wallis képtelen megszabadulni a kristálykoponyától, vörös szemek világítanak a bokrok alján, Surhoff 

nem hajlandó kukacokat enni, Wauni professzor viszont mérgező bogyókat nyel le, majd felvágja a döglött 

szamár gyomrát. És ismét felbukkannak a kicsik, az ember megjelenése és a nagy pusztulás előtti értelmes 

lények leszármazottai.

Egon Jarvis vadászni indul a Pireneusokban, végül rá vadásznak; Kelly Winter 

csak egy szerelmes, holdas éjszakára vágyik, ehelyett az örök éjszaka hull rá; 

néhány barát vidám tréfára készül, majd nyomtalanul eltűnik. Mexikóban, Teotihuacánban 

meggyilkolnak egy régészt. A tragédiák mögött felsejlik a titokzatos kicsik alakja.

Az izgalmas regény arra keresi a választ, vajon éltek‑e már az ember megjelenése előtt 

értelmes lények a Földön?