Wilson mint varázsszó, Wilson mint mákony. 1918 magyar elemzéséből nem maradhatnak ki a wilsoni pontok. De miért hittünk neki? Ez itt a kérdés!

Ember maradt az embertelenségben, mégis embertelen körülmények között pusztult el. Sokan köszönhetik neki az életüket, és ő utolsó óráiban, a szovjet munkatáborban tartott istentiszteleten is szolgált. Magyar hőst mutatunk be, aki, mint minden önállóan, magyar módon gondolkodó ember, a nemzeti szocializmussal és a szovjet szocializmussal is szembekerült.

persze eljátszhatunk a gondolattal, hogy mi történt volna, ha 3 évvel korábban,

1918 őszén-telén nem szerelik le a hadsereget, s az egész ország egy nagy

Rongyos Gárdává változva védte volna meg a magyar területeket a rátörő román,

cseh és szerb csapatoktól. Erő és siker 1921-ből.

A Kárpát-medencében számos magyar egyetemi-felsőoktatási város volt. Pozsony és Kolozsvár is, például. A professzorok egy szál ruhában menekülhettek, könyvtárukat, jegyzeteiket, tudományos munkásságukat ott kellett hagyniuk a megszállók parancsára. No de a halálból miként lett feltámadás a nagyívűen gondolkodó Klebelsberg Kunó vezetésével?

1919-ben az Erdélyt tűzzel-vassal megszálló román csapatok húsvét hetének nagypéntekjén bestiális körülmények között végeznek ki több mint száz köröstárkányi és kisnyégerfalui lakost: férfiakat, nőket, gyerekeket is. Az árvákat felnevelte a falu. Az áldozatoknak pedig csak 80 év elteltével állíthattak emléket a megmaradtak utódai.

Románia, évtizedeken át: amikor gyerekeket is beszerveztek, hogy jelentsenek tanáraikról, társaikról, szüleikről. S a beszervezők köztünk éltek a romániai „rendszerváltoztatás” után is. Bennünket persze elsősorban Erdély érdekel: miként működött ez a magyar közösségben?

A csendről beszélünk. A csendről, mint történelemi tényezőről. Az elhallgatásról és az elhallgattatásról is, de arról is, hogy miért nem mondja el igazán dicsérendő tetteit számos embermentő.

dolgozott. Mikortól? Már a német megszállás idején is 1944-ben, aztán 1945-től a szovjet megszállás idején folyamatosan, töretlenül. Vajon mekkora lelkierő kellett ahhoz, hogy a nyílt tárgyaláson visszavonja az ávó verőlegényei által kicsikart vallomásait? És mi következett utána, amikor újra magára maradt az ávóval a pincék mélyén?

A háborúnak törvényszerűen ki kell törnie – ez volt a közfelfogás még egyházi körökben is az első világháború előtt. S ha szinte mindenki így gondolkodik, a háborúnak bizony ki kell törnie. De miként ütközött össze ebben az időben a szociáldarwinizmus és a kereszténység? Vagy nem is ütközött össze?