Emberemlékezet

A puszták népéről beszélünk. Arról a vidékről, ahol öntudatos parasztemberek éltek, ahol harcosok termettek Rákóczi majd Kossuth seregébe, de kommunista hatalom el akarta venni emberi, gazdasági és kulturális autonómiájuk alapját: a földet. No, itt termett a puszták népéből a Fehér Gárda, benne Blahó Jánossal és Kovács Istvánnal.

Magyarországnak akkor volt jó a külföldi sajtója, ha ez a sajtót kiadó országoknak érdekük volt. 172 év Magyarországról szóló külföldi cikkeit elemezzük. 1848-ban kezdünk, 2020-ban fejezzük be. A kulcsszó a sajtó működésében az érdek és nem az érték. Vagyis a külföldi sajtó cikkeiből nem azt olvashatjuk ki, hogy milyen a hazánk, hanem azt, hogy nekik mi az érdekük.

Nincs sírja. Pontosabban: nyughelye a szívünkben van. A nemzet szívében, ahol őseinket és hőseinket őrizzük. Azokat, akik a korszellemnek ellentmondva emberségük alapján cselekedtek akkor is, amikor emberségesnek lenni veszélyes volt. Akik akkor is a Legfőbb Jóra függesztették tekintetüket, amikor a legtöbben csak környezetük nyomorúságos szellemtelenségééig láttak.

Vendég: Szokolay Domokos történész, a NEB hivatalának kutatója

Horváth Mihály nagyszerű ember volt. Hős. 1942-ben megmentette szerb falubelijeit a listákkal érkező magyar honvédektől. 1944 végén a szerb atyafiak mentették meg őt Tito partizánjainak erőszakától. De fél év múlva a partizánok mégiscsak csapdába csalták, megölték. Egy ártatlan, a közösségéért dolgozó ember sorsát mutatjuk meg. No meg azt, hogy mi lett a rehabilitációval a sokszázezer vagy sokmillió erőszakos halált produkáló egykori Jugoszláviában.

Egy nép történelmet gyárt magának, aztán a gyártott történelem alapján igényt formál olyan területekre, amely sohasem volt az övé. Dióhéjban így foglalhatjuk össze a román álom kezdeteit. Jancsó Benedek ezt szépen leírta a könyvében már a 19. század végén, csak senki sem hallgatott rá. Egy biztos: először volt a szellem, a gondolat, utána jött a tett és a siker. A román irredentizmus történetét elemezzük.

A Lex Apponyi ma is botránykőnek számít szomszédainknál. Pedig a törvény a nemzetiségek oktatási jogait (és autonómiáját!!!!) illetően sokkal liberálisabb volt, mint bármelyik utódállam ma is érvényes oktatási törvénye. Román politikusok gyakorta hamisították meg a Lex Apponyi szövegét is, hogy igazolják asszimilációs cselekedeteiket. A Lex Apponyit, a törvény hatását és utóéletét elemezzük.

Az állambiztonság természetszerűen megfigyelte, megkörnyékezte a külföldön élő, „marslakóknak” nevezett világhírű magyar tudósokat. Igyekeztek bennük a legrosszabbat, a kikezdhetőt megtalálni. De mi a beszélgetésben – miközben elemezzük ezt a helyzetet – megtaláljuk a legjobbat is. Azt, hogy miért lettek világhírű tudósok, mit adott ehhez a magyar iskolarendszer és az általuk nagyon szeretett és ismert magyar kultúra.

Máig hatnak…. Folyamatosság van a Rákosi rendszer ávója, a Kádár rendszer kultúrairányítói és a rendszerváltoztatás megmondóemberei között. Ávós tisztből kiadóigazgató, humorista, lemezgyári vezető lehetett, s hatásukat bőven a rendszerváltoztatás után is érezhettük. Sajnos. És sokáig nem derült fény a múltra. No de most….

Magyarirtás a Délvidéken 1944-45-ben, Nyugat-Bánságtól Bácskán, Szerémségen, Drávaszögön át Közép-Horvátországig, Fiuméig, Dubrovnikig és Muravidékig hatvanezer áldozattal. S ami ezt kíséri: több mint 200 haláltábor, ahol gáz helyett éhezéssel és járvánnyal irtottak. És a jelen: az áldozatok kárpótlása, az utódok igazságkeresése szinte lehetetlen.

Egy azok közül, akik országot faragtak a trianoni torzóból. De nem akárki: ő vitte át a magyar tudományt a túlsó partra. Klebelsberg munkatársa, a budapesti olimpia egyik első említője, a tudós, az MTA elnöke, aki nagy stadiont is akart építeni az olimpiai cél érdekében a magyar fővárosban.