Az általánosan elterjedt, sőt becsontosodott borköztudattal ellentétben Eger és borvidéke nemcsak a Bikavérről és nem is csak a vörösborról szól. Mindig is kiváló fehérborok születtek errefelé, csak ezek – talán éppen hangzatos név híján – nem vagy alig kerültek a figyelem középpontjába. Ez alól kivételt csak néhány olyan kiemelkedő fajta képez, mint az olasznak mondott magyar rizling Egerszólátról, a Hárslevelű Debrőről, vagy az Egri Leányka.

Az 1990-es években Gál Tibor már a tervei között említette a nagy egri fehér cuvée megalkotását, de életében már csak egy évjárat született. Közben szintén a 2000-es évek fordulója után Lőrincz György kezdett komolyan, főleg házasításokkal foglalkozni, azóta is a St. Andrea szinte minden bora az. Majd 2010 táján megérett a helyzet és megszületett az Egri Csillag, s azóta már a borvidék emblematikus fehér házasított borává lett.

A mai adásban ennek születését és első bő évtizedét igyekszünk bemutatni.

Tartsanak velünk, szabadítsuk ki a szellemet az Egri Csillag palackjából!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna

Különös, részben posztumusz staféta ez, mert Gál Tibor immáron 18 éve nincs itt közöttünk, de az egri és általában a magyar borokról alkotott és meghatározó világképe sokunkban tovább él, és hál’ Istennek a komolyabb hazai borászok működését mindmáig jótékonyan befolyásolja. Egyike annak a nagyon kevés hazai borásznak, akik valóban világhírűek lettek, alakja és munkássága örökre bevésődött a hazai borok nagykönyvébe. Az idősebb boros generáció még jól emlékszik rá, de a fiataloknak is meg kell ismerniük.

Gömöri középnemesi, nyakas kálvinista gyökerekkel indult, de úgy is mondhatjuk, hogy a gömöri szőlőhegyekről jött. Onnan, ahol még Mátyás király megkapáltatta az urakat. Majd borászati tanulmányai után a ’80-as években az akkori egri nagy cégnél, az Egervinnél dolgozott. Itt hozta össze a sors az éppen Egerbe látogató életművész világfival, Lodovico Antinorival, aki elcsábította toszkánai birtokára. Ez a híres Ornellaia pincészet, ahonnan azután Gál Tibor elindult a világhírnév felé. Hamar az élre került, de a negyedik gyermek világrajöttét követően hazatért, hogy saját borászatát létrehozza. 1993-at írtunk ekkor, majd következett az ingázás Eger és Itália, majd a világ egyéb borban fontos részei között. „Mit lehet Egerből kihozni” - ez a cél izgatta. Az 1993-as első saját bor 94-ben a piacon volt és szinte egy csapásra az élvonalba került. Ebben az évben a nevéhez méltó bikavér is innen került ki.

A kint eltöltött évtized befuttatta, közben évente körüljárta a nagy francia, olasz és tengerentúli borvidékeket, megtapasztalva minden fontos tendenciát. Így róla elmondható, hogy naprakész volt a világ irányadó „bordolgaiban”. Rendszereket látott és rendszerben gondolkodott, amit megpróbált átültetni a hazai viszonyokra. Tibor maga volt az innováció, a megújulás motorja, amit az is mutat, hogy hatása országos lett, követték a szekszárdiak, a villányiak, a balatoniak, és lassan az egriek is. Körülötte vibrált a levegő, szívvel-lélekkel, teljes energiával, alázattal és állhatatosan dolgozott a magyar borászat, és külön hangsúllyal az egri borászat megújításán.

Látva nemzetközi és itthoni sikereit, egyre többen kérték fel együttműködésre. Amikor korábban nem túl fényes borászatok egyszerre csak megtáltosodtak, vagy induló borászatok üstökösként tűntek fel a hazai égbolton, mi, a bennfentesek sejteni véltük, hogy Gál Tibor lehet az ügy hátterében. Tény, hogy mindenfelé hívták Itálián kívül is. Ment Dél-Afrikába is, ahol 2005-ben ama végzetes autóbalesetben elvesztettük ezt a teljes lényében karizmatikus embert, aki még olyan sokat tehetett volna a magyar borászatért, de amit addig tett, az sem kevés.

A mai adásban Gál Tibort valamint fiát mutatjuk be minden lehetséges módon, hiszen Titi, azaz ifj. Gál Tibor azóta is töretlenül viszi tovább a pincészetet.

Tartsanak velünk, szabadítsuk ki a szellemet a palackból!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna

A sommelier-k, azaz a pohárnokok lényegében a korábbi századok királyi főúri pohárnokmesterek újkori utódai, akik a vendéglátás különböző, általában felsőbb és legfelsőbb szintjein működnek. Egy igazi sommelier-nek átfogó tudással illik rendelkeznie nemcsak a hazai borok, de világ jelentősebb borvidékeinek borairól is. Fontos tudásterületük az ételismeret is, hiszen e nélkül nem tudnának megfelelő és illő bort ajánlani az egyes fogásokhoz. A szakmának komoly presztízse van külföldön, de idehaza is elkezdett komolyodni. Erre utal az is, hogy évek óta megrendezik országos megmérettetésüket, a sommelier bajnokságot.

Ezek jelentőségéről, követelményrendszeréről és menetéről beszélgetünk Fabók Mihály sokszoros sommelier bajnokkal.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

Míg előző adásunk a borhibákról szólt, jelen műsor a borbetegségeket vizsgálja. A borbetegségek olyan elváltozások, amelyeket általában mikroorganizmusok okoznak. Ki ne találkozott volna már ecetes, vagy éppen pimpós borral, vagy olyannal, aminek illata inkább a torjai büdösbarlangra vagy a záptojásra avagy hosszú nyári vágta után megizzadt lóra emlékeztetett? És akkor az egér ízt még nem is említettük!

E betegségeket igyekszünk bemutatni dr. Sárdy Diánával, a MATE Budai Campus főigazgatójával, a Borászati Tanszék vezetőjével.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

Ugye előfordult már, hogy az éppen kitöltött borban valami kellemetlen szagot éreztünk, vagy az állaga furcsa, netán zavaros is volt, színe elváltozott, furcsa üledékek látszódtak a palack alján? Talán azt is észrevettük, hogy a vendéglőben a pincér szagolgatja a frissen kihúzott dugót? Nos, mindennek többféle oka van. Nem árt, ha a borban valamilyen szinten járatos ember legalább nagyjából tájékozódni tud ezekben a kérdésekben, képes felismerni a lehetséges hibát, bajt, ami a borral történhetett.

Adásunkban a különböző borhibákat és okait vizsgáljuk meg, dr. Sárdy Diánával, a MATE Budai Campus főigazgatójával, a Borászati Tanszék vezetőjével.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

Jókai Mór A bor című 19. századi írásában ekként lelkesedik: „Ah, a bor az felvidít, lelkesít, elméssé tesz, bátorságra hevít, szerelmet költ, kiszínezi, szivárványossá teszi ezt a szürke világot, eltemeti a bút, feltámasztja a reményt, demokratává teszi a nagy urat, úrrá teszi

a szegényt.” A 20. századi Erdély kiváló költő-borászának avagy borász-költőjének, Csávossy Györgynek a szavai csodásan rímelnek erre: „A bor az ég és a természet egyik legcsodálatosabb ajándéka. Az öröm forrása, a testvériség forrasztóvize. Szikrát ad a szerelemnek, szárnyat a gondolatoknak, kandallótüzet a barátságnak.”

S ha visszaugrunk az időben, a nagy francia Voltaire is erre rímel: „ A bor a természet tökéletessége és szépsége, melyet az ember csendesen, hozzáértéssel és kéjjel csiszolt.” A bor láthatóan megihlette az írókat, költőket is, hiszen a bor múzsai szerepet is betölt. Ugyanakkor a borivásnak nincs múzsája, de vannak fontos és ajánlott előfeltételei, miként azt Hamvas Béla a borról szóló értekezésében a következőképpen fekteti le: „A borivásnak ugyan nincs múzsája, de helyesen bort csak az tud inni, aki múzsai nevelésben részesült, állandóan költőket olvas, muzsikát legalább hallgat, ha maga nem is csinál, és képekben gyönyörködik. Ez az ember a helyes időpontot is meg tudja választani a munkára, a sétára az alvásra, a beszélgetésre, az olvasásra, csak ez tudja, hogy szerelmet és bort bárhol, bármikor, és bárhogyan.”

A mai adásban a magyar szőlő és bor különböző megjelenéseiből szemlézgetünk a magyar prózairodalomban, megnézzük, hogyan nyilvánultak meg nagy íróink, gondolkodóink e tárgykörben.

Tartsanak velünk, szabadítsuk ki a szellemet a borospalackból!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna

A még Szent István királyunk alapította Veszprémi püspökség – ma már érsekség – már csaknem 750 éve foglalkozik szőlőtermesztéssel és borkészítéssel, mindezt az egykori zalai borvidéken, amit azóta már több részre szabdalt a történelem. Így a szőlők ma két borvidékhez, a Balatonfüred-Csopakihoz és a Balaton-felvidékihez tartoznak. Felsőörs és Mindszentkálla az érseki szőlők helye, utóbbi helyen ráadásul igazzá válik a nomen est omen kifejezés, hiszen a dűlő neve Püspökdomb. Mostanában az a hír járja, hogy nagy megújulások történnek az érseki pincénél. Új főborász, új világ?

Ma ezekről beszélgetünk vendégünkkel, Benesch Antal érseki főborásszal.

Tartsanak velünk, szabadítsuk ki a szellemet ezúttal az érseki palackokból!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna

Ismét felvesszük a stafétát Szekszárdon és az egyik legősibb szekszárdi borász családot mutatjuk be. Már az 1700-as évek elejéről származó – és azóta is használatban lévő – családi címeren egy peckesen sétáló róka gigantikus méretű szőlőfürtöt cipel, könnyed eleganciával bizonyítva, hogy a család már ekkor biztosan – s vélhetően már azelőtt is –, foglalkozott szőlővel, s ha már szőlő volt, az bizonyára borrá is változott! A történelem tanúsága szerint Szekszárd első hegybíróját, Vesztergombi György személyében, is a család adta. A szőlőről és borról való tudás itt is apáról fiúra szállt évszázadokon át és a szocialista korszak itt is a megtorpanást jelentette. Ráadásul a helyzetet tovább súlyosbította egy koronaőr apa árnyéka.

A ’90-es váltás után a visszaszerzett szőlő és pince lehetővé tette az újra indulást a magánszférában. Meg is lett az eredménye. Vesztergombi Ferencet 1993-ban harmadikként választották az Év borászává, aztán jöttek a további címek, kitüntetések. Időközben felcseperedett Vesztergombi Csaba, és előbb utóbb ő is belefolyt a munkába.

Tartsanak velünk, szabadítsuk ki ismét a szellemet a szekszárdi palackokból!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna

A Pinot noir az egyik legrégebbi nemes borszőlő. Már a rómaiak is termesztették, ám végül Burgundiában kötött ki, s innen terjedt el a világban, s vált az egyik legnagyobb becsben lévő fajtává. A középkorban ismertségéhez hozzájárult, hogy a compostelai zarándokút Burgundián keresztül vezet, s így minden arra járó kóstolta, megismerte és hírét vitte a Pinot noirnak. Ráadásul a gyakran Burgundiából elszármazott szerzetesek is mindenhová magukkal vitték, így került a fajta többek között Németországba és Ausztriába, ahol Spätburgunder néven azóta is művelik.

Mi Kisburgundinak hívtuk, ám a nagyüzemi korszakban eltűnt, majd – főként Gál Tibornak hála – a 90-es évektől visszakerült a termesztésbe. A Pinot noir macerás fajta, de ha sikerül, nagyot szól. Az évszázadok folyamán sok útjába kerülő szőlőfajtával spontán kereszteződött, továbbá mutálódott, így számos leszármazottja lett, ezért is nevezhetjük pater familiasnak. Három legfontosabb utóda a Pinot Gris, a Pinot Blanc, valamint a Pinot Meunier.

Adásunkban a Pinot noir-t és elhíresült családtagjait vizsgáljuk meg közelebbről Horkay Andrást borszakértővel, a CEWI alapítójával és vezetőjével.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

Mára sikerült vegyszerekkel agyonszennyezni földünket, s felborítani a természet ökoszisztémáját. A növényvédő szerek nehézfémei felhalmozódtak a talajban. E tényezők hatásaként már látjuk a természet visszavágását szélsőséges időjárási jelenségek pusztításai formájában. Eközben erőteljesen emelkedik a degeneratív betegségek aránya, soha nem látott mértékű az allergiások és ételérzékenyek száma. Mindezek kapcsán a nagyüzemi mezőgazdaságnak igen nagy a felelőssége, s ezen belül bizony a szőlészetnek is. 2014-ben csak Magyarországon 1200 tonna vegyszert használtak fel a szőlőkben. Az EU-ban a szőlőterület aránya a mezőgazdaságon belül mindössze 2 százalék, mégis erre jutott a vegyszerek 40 százaléka.

Minderre az egyik lehetséges megoldás az organikus gazdálkodás. Nem véletlen, hogy a bioművelés annyira terjedőben van, főleg nyugaton, míg nálunk a szokásos „patópálos” sebességgel halad a dolog. A másik lehetséges megoldás, ami, ha beválik sokkal olcsóbb termesztést jelent, a betegségekkel szemben ellenálló szőlőfajták kinemesítése és elterjesztése, más szóval a rezisztens szőlőfajták előállítása és használata.

Adásunkban ezekről az igen fontos és egyre időszerűbb kérdésekről beszélgetünk Koch Csaba Hajós-Bajai borásszal, a Magyar Bor Akadémia elnökével.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya