A muskotály a legősibb szőlőfajták egyike, több mint kétszáz féle nemesített változata van. Csemegeszőlő, borszőlő, mazsola is. Nagy cukorgyűjtő, könnyen készíthető édes bor belőle, de erre lényegében csak 4-5 fajtája alkalmas, mint az apró szemű Fehér Muskotály – francia nevén muscat blanc á petit grain –, ami a Görögöktől Dél-Franciaországba került, majd onnan terjedt szét a világban.

Az Alexandriai Muskotály a másik legtöbb bort adó fajta, melyet a rómaiak hoztak Egyiptomból Európába. Valószínű, hogy az apró szemű muskotály egyik mutációja. Erősen muskotály zamatú, jó édes, de – egyesek szerint – egyszerűbb bort ad. Ízlés dolga, mindenesetre Ausztráliában, Portugáliában, Dél-Afrikában játszik főbb szerepet, de Szicíliában és a pici Pantelleria szigetén is ez a fő muskotály fajta.

A Hamburgi Muskotály az Alexandriai Muskotály és a Trollinger keresztezése. Sötétkék nagy bogyójú, főként csemegeszőlő, de egyszerűbb ízű vörösbort ad. Kaliforniában, Kelet- Európában, Ausztráliában és újabban Kínában készítenek bort is belőle.

Az Ottonel Muskotály a Chasselas és a Saumur-i muskotály keresztezése. Hidegtűrőbb, korábban érik, északibb területekre alkalmasabb. Elzászban, Németországban, Ausztriában, Közép-Európában is, Magyarországon is elterjedt fajta.

Tartsanak velünk, szabadítsuk ki a szellemet a palackból!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna