Bár nem mindig volt így, de ma a húsok közül a sertés a legtöbbet fogyasztott fajta. A török kornak köszönhetjük a disznóhús fokozott használatát, ugyanis a többi állatot többnyire elzsákmányolták, de ezt tisztátalannak tartván, meghagyták a gazdáknál. Így lettünk disznólkodók, legalábbis étkezésileg! (Igaz, mára a csirkemell is döntögeti a rekordokat, de erről majd egy másik adásban szólunk.)

A pörköltfélékhez, a leghétköznapibb sült változatokhoz, úgy mint a „közönséges” sertéssülthöz, a „pékné módra” egyben sült csülökhöz, a sült oldalashoz és a flekkenhez keressük az ideális bortársaságot. A törhetetlen népszerűségű bécsiszelet, a „Vinersnicli”, s annak turbósított változata, az étlapjainkon gyakran mókásan félreírott „Cordon bleu”, továbbá a fasírozott sem kerüli el figyelmünket! A nálunk szinte mindig sertéshússal bővelkedő káposztás étkeink is terítékre kerülnek.

Tartsanak velem, szabadítsuk ki a szellemet a palackból!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna

Az előző adásban megkezdett témánk folytatásaként ezúttal az olasz csizma tűsarkára látogatunk el, ahol számos nagyszerű, főként kékszőlőfajta található, olyanok, mint a Primitivo, a Negroamaro, a Malvasia Nera, vagy a Nero di Troia, de átugrunk Szicíliába is egy kis Nero d’Avoláért. A pugliai borok felé egy évtizede fordult oda a figyelem. Mostanra a borturizmus is megsokszorozódott, s egyre többen jönnek rá, hogy Dél-Itáliában lelhet rá az ember az igazi olasz életérzésre.

Adásunkban Dr. Mészáros Gabriella segít bennünket a dél-itáliai borok között eligazodni.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

Itáliában gyakran csak Toscana és Piemont a sztár, negligálva ezzel Olaszország sok-sok más, izgalmas borvidékét és szőlőfajtáit.

Dél-Itália tele van ősi, főként görög eredetű fajtával, amelyekből a Kr.e. 8. század óta készülnek kiváló borok, amelyek már a római korban is nevezetesek voltak, s mostanában a borvilág is kezd újra rájuk figyelni.

A dél-itáliai különleges fajtákkal foglalkozó két adásunk első részében főként a campaniai régiót és szomszédait látogatjuk meg Dr. Mészáros Gabriella segítségével.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

Már az ókori görögök is vizezték a bort, ám hazánkban 1842-ben született meg a fröccs, méghozzá Fáy András fóti birtokán, ahol a gazda szüretre invitálta barátait, köztük Vörösmarty Mihályt, Czuczor Gergelyt és Jedlik Ányost. Utóbbi már 1826-ban létrehozott egy olyan készüléket, amivel mesterségesen szénsavas vizet tudott előállítani. Jedlik az imént említett szüretre magával vitt egy szifont, elkészítette az első szódával higított bort és elnevezte azt spritzernek. Ez azonban túl németesnek hangzott, Vörösmarty rögtön magyarosította, így lett az új ital neve fröccs.

Mára számtalan változata készül, különböző arányokban házasítják a vizet a borral. A fröccs történetéről, változatairól és lehetőségeiről beszélgetünk Borbély Zsolt Attila közíróval.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

Borászstaféták sorozatunkat a Mátrában folytatjuk, sajnos itt is posztumusz, hiszen id. Szőke Mátyás 2021 nyarán átállt égi borászaink közé. Ő is egyike a megkerülhetetlen borszemélyiségeknek, akik erjesztő kovászként húzták maguk mögött a többieket is.

Id. Szőke Mátyás felmenőitől örökölte a szőlő szeretetét. Mint annyiszor, itt is generációról generációra szállt a borászkodás. A 90-es váltás után nekilátott, s pincészete azóta szárnyal a Mátrában, Gyöngyöstarjánban.

A 35 hektáros családi borászatot felségével és Zoltán fiával vitte, melybe bekapcsolódott Mátyás unokája is, aki már korán kezdte magába szívni a pince illatát, de a nagyapa távozása után rászakadt a feladat.

Adásunkban id. Szőke Mátyásról emlékezünk, és bemutatjuk a jelent is unokájával, ifj. Szőke Mátyással.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya

A halaknál emlegettük, hogy nem vagyunk halevő nemzet. Most még sikamlósabb területre érkezünk ugyanis a tenger gyümölcseivel még inkább hadilábon állunk!

Persze már aki, mert vannak rajongói is, de tömegméretekről korai lenne beszélni. „Fúj, kagyló, csiga osztriga, polip!” – gyakran hallani efféléket honfitársaink részéről, de azért valami elindult. Talán a külföldi tengermelléki utazásoknak is hála, némi közeledés tapasztalható az átlag magyar és a felsorolt tengeri rémek között.

Nos, egy életem egy halálom, a mai adásban kísérletet teszünk némi kedvcsinálásra és persze némi tisztánlátásra.

Készüljenek fel, hogy sok-sok egyetértés mellett bizonyára akadnak majd nézetkülönbségek is közöttünk egy-egy odaillő bor tekintetében, sőt lehet, hogy az interjúkban megszólaló kollégák is néha eltérően vélekednek ugyanabban a kérdésben.

Tartsanak velem, szabadítsuk ki a szellemet ezúttal a kagylóhéjakból és a rákpáncélok alól!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna

A halakról azt tartja a közmondás, hogy „átkozott a hal a harmadik vízben” s ez való igaz, akkor már bort kell inni hozzá! (A régi mondás lényege, hogy a hal az első vízben úszik, a másodikban főzik, míg a harmadikat isszák rá)

Azt tartják, hogy halhoz fehéret! Ez részben igaz is, de a kérdés ennél sokkal árnyaltabb. Mert az sem mindegy, hogy milyen fehéret, milyen halhoz, pontosabban milyen készítésű halhoz.

Szögezzük le: nem a halevés a legfőbb nemzeti erényünk. Kár, mert a jó halféle csodálatos étel lehet.

Az étel-bor párosítások általános alapelveit már korábbi adásunkban rögzítettük. A borválasztást befolyásoló tényezők között az alapanyagon túl nagyon fontos az étel készítési módja – sütés, párolás, főzés, rostély, gőzölés –, valamint az ételt kísérő, körülvevő komponensek. Utóbbiak közül is a mártás és a ragu az, ami döntően befolyásolhatja az étel ízképét, s így a borválasztást is.

A borválasztáskor keressünk kapcsolódási pontokat az étel és a bor között, elsősorban ízben, stílusban, jellegben. Mindezeket célszerű figyelembe venni, amikor bármilyen ételt borral akarunk összehozni. Ugyanígy érvényes ez a halételeknél is.

A mai adásban ezekre a kérdésekre igyekszünk használható ötletekkel szolgálni a leggyakrabban előforduló halételek esetében.

Tartsanak velünk, szabadítsuk ki a szellemet…

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna

Borászstafétánk ezúttal a Mátrai borvidéken folytatódik, annak is a legjavát jelentő Gyöngyöstarjánban. Bizonyára sokak számára ismerős a borospalackon látható arany mezőben a címke közepén lévő KL logó. A megfejtés: Kovács és Lánya.

Nos, ha Kovácsnak lánya van, akkor bizonyára neki adja majd át a stafétát, mint újabb generációnak, de addig is bevonta a pince életébe immáron jó egy évtizede. A családban ez már a többedik generáció.

Kovács és Lánya a Mátrai borvidék egyik legjelentősebb borászatává fejlesztették magukat az elmúlt 20 évben. Néhány éve a borászat névváltozáson is átesett, azóta Sol Montis néven jelennek meg a borok. Nyilván az export kedvéért is váltottak, de majd elmondják ők maguk. Lássuk hol tart a staféta átadása.

Tartsanak velünk, szabadítsuk ki a szellemet ezúttal a Sol Montis palackokból!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna

Mit iszol? Esetünkben ez nem a pincér szokásos első kérdése a vendéglőbe érkezőhöz. Ennél sokkal komolyabb, mélyebb tartalmú kérdést teszünk fel. Tudjuk-e egyáltalán mit, milyen bort iszunk? Figyelünk rá? Vagy mindegy?

Nem vagyok mindig mindenben divatfanatikus, aki azonnal és minden divatot üdvözöl és vakon követ, de a mostanában érezhető és fokozódó figyelmet a természetes borok iránt határozottam jó divatnak tartom.

Annyi minden tudható, ha az ember tájékozott, már a csapból is folyik jó ideje, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság vegyszerterhelése milyen elképesztő talajpusztítással s következményként a fogyasztók egészségkárosításával jár. A zöldségek, gyümölcsök terén már jó ideje elindult az organikus termékek iránti kereslet, s egyre terjed a világban, de valahogy ez sokáig nem érződött a hazai szőlő- és borágazatban. Itt minden jó patópálos sebességgel érkezik, de azért megérkezett. S ebben az érkezésben úgy vélem fontos szerepe van a „Mit iszol?” mozgalomnak, amit röviden csak így aposztrofálunk: Mitiszol?

Ennek előzménye volt az a nagyszerű Terroir Club, amely maga köré gyűjtötte az organikus szemléletű borászokat még jóval 2010 előtt. Sajnos a hosszas covid időszak megrengette és 2020-tól beolvadt a Chefmarket nagykereskedő cégbe, de annak részeként megtartva eredeti szerepét továbbra is csak természetes borokkal foglalkoznak, sőt kiegészültek egy csodás borszaküzlettel is.

A mai adásban erről az irányzatról, ennek lényegéről, hátteréről, jelenéről és jövőjéről beszélgetünk.

Tartsanak velünk, szabadítsuk ki a szellemet a palackból!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna

Borász-staféta adásunkban egy olyan emberről emlékezünk meg fia és egykori barátai, kollégái segítségével, aki a borban járatosok számára jól ismert, ám a laikusok számára feltétlenül bemutatandó, mert megkerülhetetlen személyiségről és az ő értékmentő szerepéről lesz szó. Szeremley Hubát sokféleképpen neveztük: hívtuk nemzetségfőnek, fenegyereknek, Badacsony és a kéknyelű megmentőjének, vagy éppen a dél-afrikaiak szakállas istenének. Volt teológushallgató, aztán osztályidegen Utóbbit megunva igen kalandos körülmények között – egy sportrepülővel – hagyta el az országot Ausztria felé, ahol mérnöki diplomát szerzett. Élt és működött mindenfelé. Svájcban, Iránban, Nigériában tervezett, alkotott, alapított különféle üzemeket, infrastruktúrákat, hogy aztán tekintélyes vagyonnal hazatérjen a 90-es évek elején oda, ahol ifjú éveit töltötte: a Balaton-felvidékre. Védett mindent: tájat, szőlőfajtákat, állatokat, Badacsonyt, s a többséggel szemben mindig a hazai szőlőfajtákra helyezte a hangsúlyt.

Szeremley Huba felrázta a Badacsonyi-borvidéket, életet lehelt a vidékbe, a fajtákba, de az egész magyar borászatra alapvető hatással volt. Komolyabb díjat sosem kapott, de mindenféle vádakkal illették, méltatlanul. A borászatot elsőszülött fiára, Szeremley Lászlóra hagyta, aki azóta is viszi azt. Szeremley Huba végül két évvel ezelőtt elszegényedve távozott az égi szőlőbirtokra.

Adásunkban rá emlékezünk fiával, Lászlóval, de beszélgetünk a Szeremley pincészet mai helyzetéről is.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya